Adventi imádsága a keresztyénnek. Oh, csodálatos szeretetű, véghetetlen jóságú és könyörületességű Isten! Álmélkodással csodálom és leborulva imádom a te emberekhez való szeretetedet és kegyelmességedet, melyet szent Fiadnak e világra való elbocsátásában nyilván valóvá és csodálatossá tettél. Noha te felséges, dicsőséges és boldog Isten vagy, mindazonáltal annyira szerettél minket, nyomorult bűnösöket, hogy szabadításunkra és idvezitésünkre kész voltál olyan csodálatos utat és módot venni elő, melyet mi sem kérni, sem remélni nem mertünk volna és nem is tudtunk volna. Ha tereád fordítom az én szemeimet, oh, Istennek örökkévaló Fia, mily csodálatos és megfoghatatlan jóságot és szeretetet látok és tapasztalok tebenned is az elveszett bűnösökhöz, azok között én hozzám, szegény bűnös emberhez. Hát e gyarlóságnak állapotában, hogy adhassunk azért illendő hálát, hogy köszönhessük azt meg elegendőképpen? Mindazonáltal én egyebet nem adhatok, szívemnek belső indulatából hálákat adok tenéked, áldom, dicsérem és magasztalom dicsőséges szent nevedet én Istenem, én idvezítőm. És mivel az életben el nem érhetem azt, hogy hiányosság és fogyatkozás nélkül való legyen az én te hozzád való szeretetem, jöjjön el, óh, Uram az a boldog és áldott idő, melyben tökéletesen és hiba nélkül szerethesselek téged az egeknek egeiben. Ámen.
Forrás: Keresztény tanítások 1886-ból.
